2008. december 12., péntek

Marcipános szaloncukor á la DV



Előre is elnézést kérek mindenkitől, akinek már elege van a karácsonyi fára lógatható csokis izék receptjeiből, de én idén készítek először házilag szaloncukrot és nincs mit tagadni, nagyon élvezem ;o) Jó szöszmötölni is, formázgatni, mártogatni és nagy élmény figyelni gyerkőceim, barátaink és férjem arcát, ahogy élvezettel tüntetik el a kis finomságokat.


A múltkori cukormentes reformer próbálkozást követően elkészítettem Dolce Vita marcipános receptjét, pici módosítással. És nagyon finom lett!!! Gondokodtam egy darabig, a sima porcukrot hogyan és mivel váltsam ki, mert nincs az az isten, hogy én sima porcukrot tegyek bármilyen ételbe is, a nádporcukor most éppen nem volt elérhető számomra, így maradt a szőlőcukros megoldás. Klasszul vizsgázott, a massza éppen csak édeskés, a bevonat meg úgy is elég csokis volt ahhoz, hogy a végeredmény csodás legyen.



S mivel már úgy is nyakig benne voltunk a gyurmázásban, csoki olvasztásban ( jaj, mennyi télapó lelte halálát a fazekamban tegnap … azért kb. fele arányban ment hozzá 70% - os táblás csoki is! ), csináltam egy újabb adagot a reformos – mazsolás masszából is és azok is kaptak csokis kabátot. Igaz, így nem érvényesül annyira a saját ízük, de nagyon kellemesek lettek ezek a cukrok is.


S hogy idén még ne érjen véget a szaloncukros történet, próbálok egy kókuszosat is csinálni, valami már érlelődik a fejemben, aztán, hogy hajlandó lesz – e összeállni a massza a pulton vagy sem … ki tudja? :o))) Folyt köv.




Marcipános szaloncukor


Hozzávalók:


10 dkg őrölt mandula ( Lidl – ben készen kapható 20 dkg – s zacsiban )

5 dkg szőlőcukor

néhány csepp víz ( ezzel óvatosan és főként lassan bánjunk )

kevés kandírozott narancshéj

fél citrom leve

csipet fahéj


a bevonathoz csoki … bocs, ennek nem tudom megmondani a mennyiségét, dobáltam a maradékokat, télapókákat, amik a hűtőben voltak


A mandulát, a cukrot, a citromlevet, a fahéjat és a narancshéjat késes robotgépbe dobtam, néhányszor megnyomtam a gombot, hogy összekeveredjen minden mindennel, majd tényleg csak egy nagyon kevés ( meleg ) vizet öntöttem hozzá és megint beindítottam. Ennyi, kész is a massza :o)


Megformáztam a leendő szaloncukrokat, vízfürdő felett megolvasztottam a csokit, aztán villa segítségével egyesével bevontam mindegyiket. Én nem szórakoztam holmi rácsokkal, tányéron, a teraszon hűtöttem ki őket, aztán papírt vagdostam ( nekem ez a legmacerásabb része :S ) és becsomagoltam, hogy csinosak legyenek :o)

( Egyébként DV. dupla mennyiségből csinálta, de nekünk így is sok már a nassolnivalónk :S )


Forrás: Dolce Vita blogja

Ez a cikk korábban az Édes kötelesség c. blogon is megjelent.