2008. november 30., vasárnap

Gondolataim az ünnepről...


Az ember jobb esetben folyamatosan változik, formálódik. Én magamat jobb esetnek tartom. Állandóan felülvizsgálom meglévő elveimet, elképzeléseimet.
Gyerekkoromból nem igazán vannak szép karácsonyi emlékeim. Nem volt nagycsaládunk, nem voltak hagyományaink, nem volt házi készítésű sütemény. Mióta gyerekeim vannak, igyekszem megadni nekik azt, amit én nem kaptam meg. Ezer féle sütemény, gyönyörű saját készítésű adventi koszorú, adventi naptár.
Mostanában azon gondolkodom, vajon valóban ezzel tudjuk-e a legtöbbet adni a gyerekeinknek, egymásnak. Minden bizonnyal fontosak ezek a dolgok egy gyerek (és a felnőttek) életében. A hagymányok biztonságot nyújtanak nekünk. Azonban mennyire éli át az ünnep valódi lényegét a mai ember? Mennyire telik az advent valóban várakozással, és a karácsony valóban a Születés megünneplésével? Ha mi ezt nem tudjuk a maga teljességében átélni, akkor a gyerekeinknek sem tudjuk átadni. Átadni azt, amiben ők egyébként még természetesen benne élnek, mi csak elronthatjuk az ő áhitatukat azzal, ha boltokba rohangászunk, naphosszat a konyhában ácsorgunk, idegeskedünk ebben az időszakban.
Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy főzzünk virslit Szentestére, ne készüljünk saját készítésű ajándékkal szeretteinknek, és így tovább. Azonban mi idén arra szeretnénk törekedni, hogy a hangulatnak a külsőségekkel történő ünnepivé tétele mellett jusson időnk arra, hogy legbelül is közelebb kerüljünk az ünnep megéléséhez.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szép a koszorútok! Egyébként nekem is volt már negatív tapasztalatom a túlkészülés tekintetében (bár valszeg kinek nem...?). Pl. amikor Babóca szülinapjára vártuk a vendégeket, a nagy készülődésben, rohanásban teljesen elveszett a lényeg, ugyanis totál idegbeteg voltam a rohanástól, kapkodástól. A gyerek pedig ettől szintúgy teljesen kész volt, így az ő szülinapja számára valójában inkább volt káosz, mint élvezet, és pont ő "veszett el" a káoszban, akiről pedig szólni kellett volna az egésznek... Ezért akkor meg is fogadtam, hogy legközelebb a szülinap címén a nagycsaládi banzájn után-előtt mindenképp lesz egy nap, amikor reggeltől-estig csak vele foglalkozunk, és csak Ő lesz a lényeg! Karácsonykor is megéltem már ugyanezt az elmúlt években Babócával kapcsolatban, így úgy gondoltam, idén én sem csinálok nagy faksznit a főzésből, inkább az egyébre koncentrálunk!

    VálaszTörlés